Kérdések a probléma beazonosításához:

Tette Ön már fel ezeket a kérdéseket magának?
 
- Miért van az, hogy a gazdagok és szegények közti különbség egyre nagyobb?
- Miért kell a gazdaságnak állandóan növekednie?
- Miért hiányzik mindenhonnan pénz, ha a gazdaság állandóan növekszik?
- Miért tartalmaz minden termék ára kb. a 30% kamatot?
- Mit jelent a kamatos kamat a pénzrendszerben?
- Miért nem ismerik a közgazdászok Silvio Gesell ökonómiai modelljét?
- Miért kell naponta 26000 embernek éhen halnia a földön?
 
Hasonlatok a hétköznapi életből
Ilyen alapvető kérdések helyett csak álkérdéseket hallunk a médiákban. Jó vagy rosz az infláció? Jó vagy rossz az adósság? Alacsony vagy magas legyen az alapkamat? Ezekre ellentmondó válaszokat kapunk, amik a pénzrendszer ellentmondásaiból adódnak. Az egyik ellentmondás, hogy pénz a köztudatban csere és értékmegőrző eszközként ismerjük, holott a második az első funkciót megszünteti. A másik, hogy a pénzt a mai társadalomban el kell fogadni, de nem kötelező továbbadni. Képzeljék el, csak egy szupermarket létezik, ami tele van áruval, az emberek szivesen vásárolnának itt, de nincs elég bevásárló kosár és csak ilyenekkel szabad vásárolni. Nincs elég kosár, mert az emberek addig tarthatják maguknál ezeket a kosarakat, ameddig akarják.  Az áruház előtt sor keletkezik és nem elégíthető ki rendesen a vásárlás igénye. Ilyen kosár a pénz is a gazdaságban. A pénz mozgása a közuti forgalomra is hasonlítható. Ha valaki az úton megállítja az autóját és nem teszi le a parkolóba vagy az út szélére, akkor a forgalmat meggátolja, büntetést fog fizetni. Hasonlóan az autóforgalomhoz, a pénznek is folynia kell ahhoz, hogy a legfontosabb funkcióját, a gazdaságot, életben tartsa. Sajnos a kamat a pénz mozgását optimálisan nem garantálja és a pénz mozgásának megakadályozását nem büntetik.
 
Matematikai számítások a kamatos pénztől
Például 7%-os kamattal 100.000,- ft
10 év alatt: 196.720,- ft-ra
50 év alatt: 2.954.700,- ft-ra
100 év alatt: 86.711.630,- ft.ra szaporodik. Gyakorlatilag mind milliomosok lehetnénk, ha nagyszüleink 100.000,- ft.-ot a nevünkre, egy betétkönyvbe tettek volna. Több generációk alatt akár csak milliomosokból állhatna ez a világ. Az állítólag normális inflációt leszámítva, ez még mindig egy tekintélyes összeg lehetne.
 
Tételezzük fel, ha Szent József Krisztus születésekor egy centet 5%-os kamattal betett volna a bankba, ma ezen a betétkönyvön 0,01x1,05^2000 = 23.911.022.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000,- euro lenne. Aranyban kifejezve, kb 200 milliárd föld nagyságú aranygolyó ez. Hihetetlen, nem!?
 
Az embertől az exponenciális növekedés teljesen idegen és ezért ennek hatására nincs intuíciója. Pl. ha valakinek fizetésként egy évig felajánlanak heti 10.000,- eurot, vagy 1 centet az első hétre és minden rákövetkezőre ennek a dupláját, akkor az ember,  ha gyorsan kell döntenie általában az elsőt választja. A másodikat, az exponenciális növekedését nem tudja felfogni. Különben ez 45 billio euro lenne, az egész világ egy éves GDP-je.
 
A ködbe burkolt pénzrendszer
Minden szociális és gazdasági reform csak a szimptomákat fogja kezelni, ha a problémák mély okait nem kezeljük. Ez a mai társadalomban a kamatos-kamatrendszer. Ennek a rendszernek a működési képlete egy exponenciális egyenlettel fejezhető ki. Ilyent a természetben csak kevés esetben ismerünk, pl. a rákdaganatok növekedése ilyen, ami az élő szervezetet megöli. Az ember által alkalmazott exponenciális folyamatok a pénzrendszerben és az atombomba robbanásában vannak.
A legtöbb ember nincs tisztában azzal, hogy akkor is kamatot fizet, ha nincs hitele. Kamatot fizetünk, ha egyszerűen csak bevásárolunk. Ez azzal magyarázható, hogy a mai gazdaságban egy termék előállításához invesztícióra, azaz kölcsönre van szükség. A kölcsön költségeit, a kamatot be kell kalkulálni a termék árába. A termékben rejtőzködő kamat nagysága attól függ, hogy  mekkora kölcsönre és visszafizetési időre volt szükség a termék előállításánál. Egyes esetekben még a 80%-ot is elérheti ez, például a lakásoknál.
 
A következmények
A kamatos kamatal működő gazdaság és pénzrendszer a történelemben mindig egy bizonyos időintervallum után összeomlott. Volt, mikor ez háborúval járt és ezért a jelenség a háttérbe szorult, mert a háború pusztítása még szörnyűbb volt, mind a pénzreform. Általában, a dollár kivételével minden 60-70 éveben, ilyen vagy olyan pézreform volt, vagy a rendszer teljes újraindítása megtörtént. A jelenlegi pénzrendszer csak rövid és középtávon működőképes, mert az  5-7%-os kamattal növekvő adósság az eladósodás elején még finanszírozható, ha a termelés (GDP) növekedése is legalább ilyen ütemben halad. De mint minden növekedés, a termelés növekedése sem lehet állandó jellegű, főleg nem exponenciális. Ha nem lenne a kamatos kamat rendszere, akkor nem lenne szükségünk az állandó és eröltetett gazdasági növekedésre, az értelmetlen és rövid életű termékek kitalálására, a fogyasztási igények mesterséges gerjesztésére.
 
Miért tudunk olyan keveset a pénzrendszer működési elvéről?
Mert a lakosság 5%-a, a gazdagok leggazdagabja, akik egyben a társadalom legbefolyásosabb emberei, ebből profitálnak és nincs érdekükben a népet erről felvilágosítani. Mert nincs valós demokrácia, ami ezeket a problémákat megitassa. Nem fogjuk fel, hogy a mai pénzrendszer is csak egy társadalmi megegyezés, amin változtatni lehet és nem természeti törvény. A jelenlegi pénzrendszer egy monopolium és mint minden monopolium, ez is káros a társadalomra.
 
Javaslatok alternatív fizetési rendszerekhez
Mivel mi itt Mo-on a világ gazdasági és pénzrendszerét nem tudjuk megváltoztatni, ezért olyan alternatívákra van szükségünk, melyek ezzel párhuzamosan működnek, ezt kiegészítik. Ahogy ma többféle autó, többféle épület létezik a különböző igényekhez, úgy többféle fizetési eszköz is létezhet a különböző gazdasági tevékenységek számára. Ilyen kezdeményezések a világon már több helyt léteznek. A szociális rendszerben ilyen például az öregek gondozásánál használt jegy, aminek az egysége az 1 munkaóra. Nem inflálódik, 50 év mulva is egy munkaóra. Sikeresen használják Japánban, Dél-Kóreában vagy Voralbergben (Ausztria). Hasonló Magasausztriában a Time-Sozial kezdeményezés.
 
De ilyenek a helyi pénzek egész sora, Németországban már több is van, de városunkban Sopronban is a közelmúltban elindult egy hasonló kezdeményezés, a kék frankos. Ezek nem önálló pénzek, utalványok formájában vannak forgalomban és az a céljuk, hogy a helyi kis gazdasági közössségek fellendüljenek, mert ezzel úgy a termék, mind az áru előállításához, vagy a szolgáltatáshoz szükséges munka helyben marad vagy itt keletkezik. Jelegzetes közös tulajdonságuk, hogy ezeknél nem a kamat a mozgató erő, hanem a visszatartási díj. Ezt a rendszert Silvio Gesell alternatív közgazdasági elmélete alapozza meg, amit a második világháború előtt Wörgelben sikeresen ki is próbáltak. Egy idő után (pl. havonta), ez a pénz értékéből veszít, ezért nem alkalmas tartalékolásra, nem alkalmas kamatnyerességi spekulációra. Ez a pénz tulajdonképpeni célját, a kereskedelem, szolgáltatás és termelés biztosítását garantálja éspedig helyben, a kis gazdasági környezetben. A hagyományos pénzzel ellentétben, amit a bank kamatoztatjuk és amiről nem ismert, hogy ez a pénz hova áramlik, a helyi pénz mindig helyben marad.
 
Egy másik a régiókat összekapcsoló modell, a Svájcban már 70 éve működő pénz, a wir lehetne. Ezt ki kellene terjeszteni egész Európára, ami lehetővé tenné, hogy a cégek egymás között, a bankokat mellőzve pénzt adjanak egymásnak kölcsön. Most itt a helyszűke miatt csak néhány kezdeményezést említettem, de ennél jóval több létezik.
 
Azért van szükségünk minél több alternatív fizetési rendszerekre, hogy ha az egyik meghibásodik és már nem működik, akkor legyen egy kitérő, hogy krízis esetén az egész rendszer ne dőljön össze. Ahogy egy ökológiai rendszerben a fajok sokfélesége garantálja a rendszer stabilitást, úgy a gazdasági rendszerben is a különböző fizetési rendszerek garantálhatnák a gazdasági folyamatok és a társadalom krízismentes stabilitását.
 
László Zoltán

A XX. század két nagy elnyomó rendszerének, a nemzeti és a kommunista diktatúrának a hatalmát az ellenőrzés alatt tartott tömegkommunikációs műsorszorás (akkoriban TV és rádió) garantálta. A rádiót Goebbels – a német fasizmus „marketing igazgatója“ - megrendelésére fejlesztették ki és akkoriban Volksempfänger-nek (népi vevőkészüléknek) nevezték. Szerepe a tömegek manipulásában igen jelentős volt.

A történelemben volt olyan példa is a tömegek széleskörű tájékoztatásában, ami pozitívan hatott ki a társadalomra. Akkor, amikor ez az eszköz (még) nem a hatalom kezében volt. Gutemberg könyvnyomtatása forradalmasította a nyomtatást és lehetővé tette a mai tudásalapú társadalmat. Abban az időben az új szellemi újításokért máglyahalál járt és a könyvnyomtatás megjelenéséig sikeresen meg is volt fékezve a katolikus vallás. A boszorkányok, akik a vallási dogmát megkérdőjelezték, egyben a hatalom monopoliumát is vonták kétségbe.

A háború után több országban az a meggyőződés uralkodott, hogy a tömegkommunkációs média soha többé nem szabad a politika eszköze legyen, hanem csak a szabadságot kell szolgálja. A Szövetségesek ellenőrzése alatt a német jogrendszer megalkotott egy olyan műsorszórási rendszert, ami mind politikailag, mind gazdaságilag független kellett, hogy legyen és mind a mai napig példamutató is maradt. Itt az adásüzemeltetést és műsorkészítést egy autonóm szervezet végezi el. A tartalmi rész kidolgozását egy felügyelőbizottság végzi, amiben a társadalom minden szervezeteinek képviselői jelen kell legyenek. A valós politikai életben ez nem volt ilyen egyszerű, természetesen, hogy itt is megpróbált a politika beszivárogni a médiákba. Igaz, a háboru után a politikát nem annyira ideológiai, mint inkább gazdasági érdekek próbálták befolyásolni. Egyesek nagy bevételt láttak a reklámszolgáltatásban és ezt szerették volna a tömegkommunikációs médiákkal megvalósítani. Ezt a harcot és ellentmondást a magán kereskedelmi adók engedélyezésével oldotta fel a német jog és politika, azóta itt a duális tömegkommunikációs műsorszolgáltatásról beszélnek. Vagyis a közszolgálati média továbbra is reklámmentes kellett maradjon. A német alkotmánybíróság szigorú ellenőrzése alatt születtek meg akkor azok a törvények, melyek a közszolgálati és magán műsorszolgáltatást szabályozták. Mivel tudjuk, hogy „az rendeli a nótát, aki fizeti a prímást“, ezért itt a közszolgálati médiát a díjbeszedésből finanszírozzák. Reklámnak helyet itt nem lehet adni és mégis működik.

Abban az időben sokan még a magán médiaszolgáltatásban is a véleményformálás manipulásának a veszélyét látták és sokáig ellenáltak a magán műsorszolgáltatásnak. Ma tudjuk, hogy mennyire igazuk volt nekik akkor. Ma szinte mindenki számára világos, hogy a pártokat a nagy gazdasági csoportok finanszírozzák és érdekeik nemcsak a politikát, hanem a médiát is befolyásolják. Mindaddig, míg a törvény nem garantálja úgy a hírszolgáltatás függetlenségét, hogy ez a politikától független maradjon, és a közhatalom ellenőrizhesse ezt, azt gondolom, hogy teljesen önámítás demokráciáról beszélni.

Cui bono? (Kinek használ?)

Az igazságot ebben valószínűleg a történelem fogja kimondani, de mikor erre sor kerülne, akkor ez már senkit sem fog érdekelni. Mint, ahogy ma is teljesen irreveláns, hogy a katolikusoknak vagy a protestánsoknak volt-e igazuk a vallásháborúban.

Én nem vagyok tudós és addig is a saját „józan“ megítélésemre akarok támaszkodni. Mindenekelőtt ahhoz az elvhez tartom magam, hogy a szkepticizmus a tudomány hajtóereje és a történelemben nem egyszer történt meg, hogy egy, a főáramlat által kizárt elmélet darabokra szakította az uralkodó tudományelméletet.

Az biztos, hogy a klimavédelem ma vallási dimenziót öltött és minden szkeptikus teória olyan érzelmi hullámokat vált ki, melyek racionálisan nem magyarázhatóak. A hivatalos közvélemény hisztérikusan regálja a kritikát és holokauszttagadáshoz hasonlítja.

Előljáróban le szeretném szögezni, hogy én is a környezetünkben emberokozta kárt a mai társadalom egyik legnagyobb problémájának tartom. A környezet védelme és egy fenntartható és igazságos gazdaság a legfontosabb céljaink kell legyenek. A diszkuziót akár most már az elején le is lehetne zárni és azt mondani, hogy CO2 ide vagy oda, a foszilis energiahordozók fogytán vannak és amúgy is kellene az ilyen fogyasztást csökkenteni. Ilyen szempontból a CO2 emisziókereskedelem ellen nem lehet igazán tiltakozni.

DE, ennek nem azt kell jelentenie, hogy elfelejtünk gondolkodni és mindent az ideológiának rendelünk alá. Ne feledjük, hogy a marxista tudományos társadalomelmélet sem oldotta meg a társadalom minden gondját és láttuk, hogy a dogmatikus vörös ideológia hova vezetett.

Ami bizonyításra nem szorul, hogy a föld klimája mindig is változott az ember befolyásolása nélkül is. Az elmúlt 60 millió évben többször volt jégkorszak és az elmult 2,5 millió évben a klíma többször ingadozott szélsőségek között és voltak időszakok mikor ez nagyon hirtelen történt. A meleg időszakok több százezer évekig is eltartottak majd jött egy újabb, a jégkorszak. Jelenleg egy felmelegedési szakaszban vagyunk. A jelenlegi felmelegedést viszont furcsa módon a mainstream tudomány és az elit politika az ember számlájára írja. Persze egy esélyt adnak a katasztrófa elkerüléséhez, ha a CO2 certifikátokat vesszük. Érdemes lenne az ekörül kialakult kommunikációs médiaháborót is figyelni. A Live Earth koncertsorozat vagy El Gore filmje, "Egy kényelmetlen igazság" is főleg a képek, a zene szuggesztív erejére támaszkodik. Számomra az gyanús, ha El Gore kijelenti, hogy a klímadiszkuzió le van zárva, az ember okozza a klímaváltozásnak és minden további tézisnek nincs értelme. Számomra gyanús, ha valamiben sok a propagandisztikus hatásvadászat.

Kísérletek bizonyítják, hogy ha az embereknek félelmeik vannak és a problémára valaki egy megoldást ad, akkor hormonális alapon boldogságérzetben részesülnek. Boldogságérzéssel az agy hormonális díjazási rendszere az értelmet kikapcsolja. A félelem erős emóció, ami a létfenntartással mélyen az emberbe van kódolva, a megoldás boldogságérzést ad és ez a kettő az agyban a racionális gondolkodást semlegesíti. Az agyban a jutalmazási rendszer és a figyelmeztetési rendszert felváltva dolgozik és a fejlődés folyamatában a túlléllés eszköze volt. Az agy leggyengébb rendszere, az értelem (szürkeállomány), amit ez a két mélyebben fekvő rendszer azonnal ki tud kapcsolni. Az agy e működési elvét politikai célokra is ki lehet használni. Társadalmi méretekben így a tömeg egy könnyen manipulálható masszává vállik.

A félelem akkor a leghatásosabb, ha még ismeretlen. Németországban 300 ember hal meg évente mert golyóstollat nyelt le. De a golyóstolltól mégsem fél senki. De ha egy új vírustól 5 ember meghal, akkor ebből tömeghisztériát lehet csinálni. Szóval ennyit a tömegpszichológiáról.

Röviden egynéhány gondolat a föld klimaváltozásairól. Tudjuk, hogy a középkorban Észak-Angliában szőlőt termesztettek. A kőzetek bizonyítják, hogy valamikor a Temzében vizilovak fürödtek. Az Ural hegységben 14000 éves púposteve barlangrajzokat találtak. Antarktis-Spitzbergen szénbányáiban ősviziló láblenyomataira találtak. 1970-1975 között a hőmérséglet egy darabig csökkenőben volt, akkor a média egy jégkorszakot jósolt. 2000-től a klímamelegedés pedig egyszerűen kimaradt. Igen, ez egy rövid időtávlat és mindig az a kérdés, hogy milyen intervallumot vizsgálunk?

Az IPCC tudományos munkacsapata a CRU által közzétett statisztikai adatokkal, a földön az elmúlt 100 évben 0,7 C fok hőmérsékletemelkedést bizonyított. Ami feltűnő, hogy ebben az időszakban sem akkor volt a legmelegebb, mikor a legnagyobb volt az ipari termelés. Sajnos a közepes érték kiszámítási metódusát titokban tartja ez a kutatócsapat és a vezetője, Steve McIntyre azt az választ adja, hogy azért nem hozzák nyilvánosságra, "mert akkor az akadékosok csak belekötnének ebbe". Hm, ez lenne egy tudományos válasz? Jogosan felmerült az a kritika, hogy a meterológiai megfigyelőállomások többsége az ipari-városi környezetben vannak és a szatelites megfigyelés is csak alig 30 évre tekint vissza. Az IPCC föleg a CO2 koncentrációt és az ember okozta környezeti hatásokat vizsgálja, nem veszi figyelembe az aerosol részecskék befolyását, a levegő termodinamikai mozgását, mint az El Nino és La Nina. Ez a klímamodel a palaeoklimatológiának is ellentmond. Az IPPC hiressé vált "hokibot" grafikonja elhalgatja az elmult 1000 évben, a középkorban kiugróan magas hőmérségletet. Az IPCC-re támaszkodó mainstream média és politika egy klímakonszenzusról beszél, de a tudományban a konszenzus nem bizonyíték.

Mondják a CO2 klímagáz. Igen, ez igaz, ez a levegőben 0,038%-ban van jelen. Voltak időszakok a föld történetében, mikor ennek a sokszorosa volt jelen és ekkor még jégkorszakok is voltak. Az elmult 160 évben a CO2 a levegőben viszont csak 0,01%-al emelkedett. De még más klimagáz is van, aminek sokkal nagyobb hatása van és amire az ember nincs ráhatással. Ilyen például a pára. Vagy a metángáz. De amire az ember nincs ráhatással, abból nem lehet adót behajtani. Talán nem a fináncérdekek felől fúj a meleg klímaszél? A CO2 lehetne egy első globális adó. A CO2 certifikátok lehetnének a modern kor bűnbocsátó cédulái. Az, hogy ezzel egyesek privilégiumokat vásárolhatnak a szegények kárára, az már nem mindenki számára világos. Már sokan a világkormányt követelik, hogy a klímakonszenzust erőszakkal ki lehessen vitelezni. A klímaproblémákat, ha egyáltalán az ember tudja kezelni, akkor lokálisan kell kezelni. Szubzisztens, önmagában fennálló, körforgásgazdaság kell támogatni.

Arra jó ez a diszkució, hogy a fontosabb problémákról elterelje a figyelmet, arról hogy naponta 50.000 ember hal éhen, hogy a tengerek halálománya drasztikusan csökkent, hogy a kőolajkatasztrófa milyen kárt okozott, hogy a radioaktív szeméttárolás nincs megoldva, hogy a trópusi erdőket kiírtjuk, hogy a Nato urántöltényeket használ, hogy a 9/11-es terrortámadás nincs kellőképpen feltárva, hogy az élelmiszerben mennyi a hormonálisan ható anyag. Elvonja a figyelmet a mai civilizáció egyik legnagyobb problémájáról, az eladósodásra épített pénzrendszerről. Arról, hogy a kamatos kamat a világot rabszolgaságban tartja és a központi bankok privát bankok befolyása alatt vannak.

Az, hogy a CO2 a klímaváltozást mennyire befolyásolja, szerintem még sokak számára vitatott kérdés marad. Nem tudjuk, hogy ennek megadóztatása pontosan mennyit használ a környezetnek, viszont használ minden olyan kutatásnak, ami a környezeti problémákat ebben keresi. Használ a bankoknak, mert újabb nagy pénzmennyiséget tudnak forgalomba hozni, használ a biztosító társaságoknak és mindazoknak, akik ebben pénzbeli nyereséget tudnak megvalósítani.

Tudtok róla, hogy az East Anglia egyetem szerverét még a tavaly összel meghekkelték?
http://blogs.news.com.au/heraldsun/andrewbolt/index.php/heraldsun/commen...

 A hekkerek olyan emaileket és dokumentumokat (1079 emait és 72 íratot) szereztek be, amik azt bizonyítják, hogy az IPPC-ben dolgozó ismert tudósok az ember okozta klimaváltozás okát elferdítik és meghamisítják.
http://www.eastangliaemails.com/emails.php?eid=1052&filename=1255523796.txt

 Olyan emailek olvashatók itt, mint: "Ha úgy gondoljátok, hogy S. egy klimaszkeptikus, akkor keressetek egy ürügyet és kidobjuk.", vagy "Én Michel trükkjét kiegészítettem, ... hogy a csökkenő hőmérségletet eltusoljuk."

 Túlbuzgóság vagy tudatos hamisítás ez?


 Az biztos, hogy ezzel az IPCC, az UNO klimatanács hitelessége nagyon megsérült és sokak számára világos, hogy a véleményalkotás monopoliumát nem tarthatják fenn maguknak. Neves tudósok a "Nature“ folyóíratban a tanács megreformálását vagy feloszlatását követelik.

 Igen, már rég óta apokaliptikus szcenáriókat vizionálnak egysek a földön, ha valami nem történik az ember környezetéhez való viszonyában. Sokan, mint az IPPC a választ is megtalálta, a kulcsszó CO2. A jóslat, a föld hőhalála. A kiválasztott tudósok ugyan a vészjóslataikat az utóbbi években többször felül kellett írják és enyhítsék, de a katasztrófa mellett még kitartanak. Az erős hitűek köreiben még a halvány szkepticizmus is tiltva van, de vannak eretnekek, akik ezt megkérdőjelezik. A lista jóval hosszabb, most egyenlőre ezeket említem meg:

 - Az Alfred Wegener Klimaintézet tanulmánya szerint Grönlandon a jégtakaró egyes helyeken stabil maradt és a déli sarkon a jég szaporodik. Ez egyáltalán nem talál bele a kivánt klímaprognózisba. Gerhard Schulze, a Banberg Egyetem tanára szerint ez ma még nem klímakatasztrófa, de bizony a demokratikus vita katasztrófája. Sajnos a hivatalos vélemény igyekszik a szkeptikusokat nevetségessé tenni és a nem IPCC megbízásából készült kutatásokat elhalgatni.

 - Mojib Latif a Kiel Egyetem klimakutatója szerint az elmult 10 évben a föld hőmérséglete már nem emelkedett és valószínűleg nem is fog emelkedni, mivel az egyes ismert felmelegedett zónák mellett olyan részek is vannak a földön, ahol a hőmérséglet csökkent. Azt, hogy ez egyes kutatók számára nem kedvező valóság, azt a Hadley Klimaintézet is beismerte.

 - A dán Björn Lomborg volt Greenpeace aktívista és a statisztika tudomány profeszora kutatásai azt igazolják, hogy a CO2 okozta klímaváltozás nem bizonyítható. A Time magazin Lomborgot a világ 100 legfontosabb emberévé választotta, ami nem zavarta abban Pachaurit, az IPCC elnőkét, hogy őt Hitlerhez hasonlítsa.

 - Richard Tolt professzort az IPPC-ből kizárták, mert a véleménye nem egyezett a kollegáéival.

 - A New Science volt kiadója, Nigel Calder az IPPC-t megalakulása óta újságíróként követte és megállapította, hogy az UNO által megalakított szervezet nem tudományos, hanem mindif is politikai jellegű volt.

 - Henrik Svnsmark a koppenhágai Világürkutató Intézet munkatársa, akinek tanulmányát a Brit Királyi Tudományos Akadémia nyilvánosságra hozta., ő sem énekelhet az IPPC "kórusában", mert azt a tézist képviseli

Azt mondják a pénz irányítja a világot, de ki irányítja a pénzt?
 
Mindannyiunk használjuk a pénzt, de müködése sok furcsaságot rejt magában. A "frakcionális tartalékrendszer" vagy a "multiple pénzteremtés" értetlenek számunkra és ez a bankok érdeke. Mivel a kereskedelmi bankok a pénzteremtés jogát a központi bankok (jegybankok) kezéből kivették, ezért a rendszer homályosításában érdekeltek. A jegybank márcsak a készpénz forgalombabocsájtását végzi el, ami 5-20 % az öszpénzmennyiségnek. A pénz nagyobb része, 80-95 % a bankok által, hitel formájában az ügyfek számláján kerül forgalomba.
 
Ennek a pénznek nagyrésze a pénzüzleteket látja el, ami a reálgazdaságnak nincs hasznára, de annál több kárt okoz neki. A tözsdei és a konjunkturális ciklusok a bankok önállósult pénzteremtése miatt, felelőtlenül túl vannak fütve. A magas konjunktúra  az erre következő depreszív eladósodásban reked meg. Ha a bankok veszélybe kerülnek, akkor az ügyfelek megtakarítása is veszélybe kerül. Ekkor az állam kell garanciát felvállaljon az ügyfelek pénzéért és ezzel a bankok veszteségét a társadalomra hárítja át, a nyerességet viszont a bankok viszik el.
 
A bankoknak nincsen sem nemzetgazdasági, sem társadalmi elkötelezettségük és felelősségük, ezért a pénzteremtés jogát nekik átadni, ami komoly társadalmi következményekkel jár, nem elfogadható. A modern társadalomban a pénzszabály a jogszabály része és ezért ez alkotmányos kérdés kell legyen.
 
Állami pénz és nem a bankok államosítása a megoldás
 
A teljes pénzmennyiséget egy független, a nyilvánosság ellenőrzése alatt álló szerv kell teremtse. Az Europai Unióban ezt a funkciót az Európai Központi Bank és a nemzeti jegybankok kell betöltsék. Ez a monetáris hatalom, a törvényhozó, végrehajtó és a birói hatalom mellett az állam negyedik hatalmi szerve kell legyen. A központi bank, a biróságokhoz hasonlóan teljesen független kell legyen és csak a törvénynek lehet alárendelve. Független kell maradjon a kormány vagy a parlament akaratától, de a bankoktól és gazdasági érdekektől is. Egy ilyen pénzrendszerben helyi pénznek és egyéb közösségi elszámolási rendszernek is helye lehetne.
 
A pénzteremtés reformja egyszerű. A folyószámlán szereplő megtakarítást készpénznek kell nyilvánítani. Csak az állami központi bank (jegybank) - az az a monetáris hatalom - lesz felhatalmazva fizetési eszköz kibocsájtására. Ezáltal a számlapénzzel az történik, mint száz évvel ezelőtt a papírpénzel történt. Akkor a privát bankjegyeket felváltotta az állami központi bank. Ma arról van szó, hogy a kereskedelmi bankok adossággal terhelt, instabil és nem biztonságos számlapénzét adósságmentes állami teljes értékű pénzé kell nyilvánítani. Ezáltal csak részben állami pénz (ez az összpénzmennyiség 5-20%-a, az érmek és bankjegyek) teljesen állami pénz lenne, a bankok viszont nem.
 
A kormánynak és a parlamentnek az állami jegybankal szemben semmi követelménye nem lenne. Az így teremtett pénzt egy új államhatalmi szerv, a monetáris hatalom hozná forgalomba, amivel a közkiadások egy részét fedeznék. Ez az Euró pénzövezetben évente 200-350 milliárd eurot jelent. Ez a jelenlegi közkiadások 5% körül van.
 
Kereskedelmi (privát) bankok és állami bankok továbra is törvényes keretek között a pénzpiacokon szabadon dolgozhatnak. Nem teremthetnek többé számlapénzt (zsirópénzt), csak azzal a pénzzel dolgozhatnak, amit a központi banktól vesznek fel, vagy az ügyfelektől kapnak és bankjegy formájában a pénztárukban vagy a központi számlájukon tartanak.
 
A bankok pénzteremtése egyszerű modon és problémamentesen megakadályozható lehetne, ha az ügyfelek folyószámláját a bankkönyvelésből kivonják és mind külön számlát önálló jogosultként kezelik.
 
Egy pénzrendszert a közösség érdekében
 
Egy ilyen pénzreformnak öt nevezetes előnye lenne.
 
Először is ez a pénz állami garancia nélkül is biztos lenne, mert a megtakarítások csőd esetén nem tünhetnek el. A fizetési értéke egy bankrízis esetén is biztonságban maradna. Bankkrízis esetén a politika és a társadalom nem lenne megzsarolható.
 
Másodszor a bankok túl magas vagy túl alacsony pénzszabályozása nem létezne. A spekulációs kilengések számára nem létezne olcsó pénzeszköz. A pénzforgalom kiegyensúlyozódna, a gazdasági, kunjunkturális ingadozások és tözsdeciklusok moderáltabbak lennének.
 
Harmadszor, a kereskedelmi bankok a mai inflációs pénzteremtéssel ellentétben a központi bank a pénzmennyiséget teljes ellenőrzés alatt tudná tartani. Mivel a szükséges pénzmennyiséget mindig a reálgazdaság növekedése szerint bocsájtani ki, a spekulációs buborékokat és az árinflációt hatékonyan ellenőrizhetné.
 
Negyedszer, a pénzteremtésből származó nyeresség - a seigniorage - teljesen a közkiadások fedezésére szolgálna és nem a bankok megnemérdemelt extranyeresége lenne. A pénzmennyiség növekedése meg kell feleljen a reálgazdaság növekedésének. Ebben az értelemben a mai 1-2-3%-os reálgazdasági növekedéshez egy ugyanilyen mennyiségű pénzmennyiségnövekedésre lenne szükség. Ebből a közkiadások 3-7%-a finanszírozható lehetne.
 
Ötödször létezik ennek egy nagyon aktuális jelentősége. Szószerint ez egy kiváló alkalom, hogy az államadósságot zavarmentesen és fájdalommentesen egy néhány éven belül jelentősen lecsökentsük.
 
Ezzel a reformal adósságmentesen seigniorage formájában egy teljes értékű pénz kerül forgalomba. Ez a mai kamatos hitel formájában teremtett pénzt váltaná fel, ami ma a folyószámlán vagy jegybankhitel formájában jön létre. Ezzel a régi kamatos hitelpénzmennyiséget rövid időn belül egy teljes értékű pénz helyettesítené és a közkiadások számára egy tetemes mennyiségű pénz folyna.
 
A jelenlegi monetáris politika tarthatatlan. Az erősebb szabályzás nagyobb bürokráciát eredményez és ez kontraproduktív. Amire szükség van, az egy politikai válasz:
A számlapénzről egy teljes értékű pénzre át kell állni és egy központi állami bankot, mint monetáris hatalmat végérvényesen etablálni kell.

 

süti beállítások módosítása