A XX. század két nagy elnyomó rendszerének, a nemzeti és a kommunista diktatúrának a hatalmát az ellenőrzés alatt tartott tömegkommunikációs műsorszorás (akkoriban TV és rádió) garantálta. A rádiót Goebbels – a német fasizmus „marketing igazgatója“ - megrendelésére fejlesztették ki és akkoriban Volksempfänger-nek (népi vevőkészüléknek) nevezték. Szerepe a tömegek manipulásában igen jelentős volt.

A történelemben volt olyan példa is a tömegek széleskörű tájékoztatásában, ami pozitívan hatott ki a társadalomra. Akkor, amikor ez az eszköz (még) nem a hatalom kezében volt. Gutemberg könyvnyomtatása forradalmasította a nyomtatást és lehetővé tette a mai tudásalapú társadalmat. Abban az időben az új szellemi újításokért máglyahalál járt és a könyvnyomtatás megjelenéséig sikeresen meg is volt fékezve a katolikus vallás. A boszorkányok, akik a vallási dogmát megkérdőjelezték, egyben a hatalom monopoliumát is vonták kétségbe.

A háború után több országban az a meggyőződés uralkodott, hogy a tömegkommunkációs média soha többé nem szabad a politika eszköze legyen, hanem csak a szabadságot kell szolgálja. A Szövetségesek ellenőrzése alatt a német jogrendszer megalkotott egy olyan műsorszórási rendszert, ami mind politikailag, mind gazdaságilag független kellett, hogy legyen és mind a mai napig példamutató is maradt. Itt az adásüzemeltetést és műsorkészítést egy autonóm szervezet végezi el. A tartalmi rész kidolgozását egy felügyelőbizottság végzi, amiben a társadalom minden szervezeteinek képviselői jelen kell legyenek. A valós politikai életben ez nem volt ilyen egyszerű, természetesen, hogy itt is megpróbált a politika beszivárogni a médiákba. Igaz, a háboru után a politikát nem annyira ideológiai, mint inkább gazdasági érdekek próbálták befolyásolni. Egyesek nagy bevételt láttak a reklámszolgáltatásban és ezt szerették volna a tömegkommunikációs médiákkal megvalósítani. Ezt a harcot és ellentmondást a magán kereskedelmi adók engedélyezésével oldotta fel a német jog és politika, azóta itt a duális tömegkommunikációs műsorszolgáltatásról beszélnek. Vagyis a közszolgálati média továbbra is reklámmentes kellett maradjon. A német alkotmánybíróság szigorú ellenőrzése alatt születtek meg akkor azok a törvények, melyek a közszolgálati és magán műsorszolgáltatást szabályozták. Mivel tudjuk, hogy „az rendeli a nótát, aki fizeti a prímást“, ezért itt a közszolgálati médiát a díjbeszedésből finanszírozzák. Reklámnak helyet itt nem lehet adni és mégis működik.

Abban az időben sokan még a magán médiaszolgáltatásban is a véleményformálás manipulásának a veszélyét látták és sokáig ellenáltak a magán műsorszolgáltatásnak. Ma tudjuk, hogy mennyire igazuk volt nekik akkor. Ma szinte mindenki számára világos, hogy a pártokat a nagy gazdasági csoportok finanszírozzák és érdekeik nemcsak a politikát, hanem a médiát is befolyásolják. Mindaddig, míg a törvény nem garantálja úgy a hírszolgáltatás függetlenségét, hogy ez a politikától független maradjon, és a közhatalom ellenőrizhesse ezt, azt gondolom, hogy teljesen önámítás demokráciáról beszélni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.